Ez a cikk most azoknak a leendő anyukáknak szól, akik őrlődnek a gyermekvállalás és a munka / önmegvalósítás kérdése között. Megfordultak már a fejedben ehhez hasonló gondolatok? „Nagyon szeretnék már kisbabát! De meg fogok őrülni, ha három évig otthon kell ülnöm vele.” „Annyira vágyom egy kisbabára! Viszont imádom a munkámat, és nincs kedvem feladni…” „Babát akarok! De nem szeretnék a társadalom perifériájára szorulni kismamaként, és utálnék minden nap pénzt kunyerálni a férjemtől.” Ha igen, akkor érdemes végigolvasnod a lenti cikket, mert talán segíthet a bizonytalanságod oldásában.  

Hidd el, ugyanezt a kérdést még rengeteg nő teszi fel magának veled együtt, nap mint nap. Sajnos egyre több párnál késik a várva várt gyermekáldás, és ilyenkor az ember lánya hajlamos egy idő után elveszíteni a türelmét, és ujjal mutogatni az ég felé: „miért pont velem történik mindez?!”

Pedig lehet magyarázatot találni a termékenységi problémákra, mindjárt kétfélét is. Az egyik a racionálisabb verzió, az evolucionista pszichológusok tolmácsolásában, akik szerint a meddőség „jobb időkre halasztott terhességet” jelent. Ez annyit jelent, hogy a szervezeted úgy dönt, most (még) nem alkalmas az idő arra, hogy anya légy. De vajon miért?