Elérkeztünk a „Hogyan kell nem görcsölni a babán?” cikksorozat harmadik, és egyben befejezőnek szánt részéhez, amelyben egy borzasztóan egyszerű, de mégis hatékony módszerről olvashatsz. Ez pedig a titokzatosan hangzó „homlok-tarkó tartás”.

Valójában egy kineziológiai stresszoldó módszerről van szó, amelyet azonban kineziológus segítsége nélkül, otthon is alkalmazhatsz. Hiszen mit is csinálunk, amikor az ismerősök, barátok szerint túlzottan „rágörcsölünk” a baba projektre? Stresszt élünk át. Bár az első egy-két hónapban még izgatottan figyeljük a testünk jeleit, és ugyanilyen izgalommal várjuk a terhességi teszt eredményét, ez a kezdeti jóleső izgalom egyre inkább elkeseredésbe, szorongásba, bűntudatba, önvádba megy át.

Mivel ezt a cikket olvasod, biztos vagyok benne, hogy a tudatos éneddel nagyon vágysz már egy kisbabára. A kérdés csupán az, hogy mit gondol minderről a tudatalattid?! Hiszen ma már tudjuk, hogy nem csak testi akadályai lehetnek a fogantatásnak, hanem lelkiek is. Ezért fontos – különösen ha már régóta vártok a pici érkezésére – hogy tisztában légy vele, vannak-e olyan rejtett félelmeid, szorongásaid, amelyek késleltethetik a gólyát. A hangsúly a rejtett szón van. A tudatos éneddel ugyanis sosem tudhatod, mit rejteget a mélyben a tudatalattid…

„Andi – a kineziológus – hellyel kínál. A szobában szinte tapintani lehet az energiát, nagyon kellemes a hangulata. Zavaromat leplezendő, belekortyolok az asztalra készített pohár vízbe, közben lopva végigfut a tekintetem a könyvespolcon sorakozó könyvek sokaságán. Lassan iszom, közben próbálok megbirkózni a zavaró gondolataimmal. Hajj, de nem volt kedvem eljönni! Nincs kedvem kiteregetni az emlékeimet, a múltamat senki előtt, nem akarom, hogy egy idegen vájkáljon benne. Igazából eléggé félek, mert nem sokat tudok a kineziológiáról, és nem tudom, hogy mi fog történni. De a baba miatt – akit annyira szeretnénk - bevállaltam. Egye fene, essünk túl rajta.