...és ilyen gondolatok forognának a fejedben: "nem értem, hogy miért pont Velem történik mindez, hogy lehet, hogy körülöttem mindenki várandós, csak Én nem?! és egyáltalán, hogy teheti velem ezt az Isten, miért büntet?" ... ..akkor olvasd el a lenti történetet. Talán egy kicsit jobban érzed majd magad.  Szerintem gyönyörű.

"Történt egyszer, hogy valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben két sor lábnyomot látott a homokban, amik egymás mellett haladtak: a sajátját és az Úrét...

Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra. Ekkor vette észre, hogy az út folyamán sokszor csak egyetlen sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, így megkérdezte az Urat:

- Uram, Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz
életem útjain. De íme a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem,
hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem volt Rád...

Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatás idején -
amikor csak egy sor lábnyomot látsz -, akkor a karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak. "

Forrás: Őserő