Töltsd le most!

 

INGYENES MINIKÖNYV!

 

A hormonműködés befolyásolása természetes úton

Töltsd le itt: Hormonműködés befolyásolása

Navigáció

Szavazás

Mióta próbálsz teherbe esni?:
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti

Családállítás

„Az átlátszó üvegfal feszélyez egy kicsit, de remélem, nem sokan mászkálnak majd a belvárosi képességfejlesztő központ előtt. A papucs jó meleg a lábamon, ez egy kicsit nyugtat, és a magam mellé készített gőzölgő tea illata is jót tesz a lelkemnek. Egy csomag zsebkendőt is mellé helyezek - a többiekhez hasonlóan – mert állítólag a családállításokon szinte mindenki sír. Tízen ülünk a körben.

A családállító - Gabóca – közben előrelép a táblához, és filctollal felvázolja, majd elmagyarázza a családállítás alapvető szabályait, működését, törvényszerűségeit. Hála Istennek nem száraz előadásmódról van szó. Gabócára amúgy is könnyű figyelni. Nemcsak azért, mert érdekes dolgokat mesél – például a születési sorrendről, vagy az adok-kapok szabályáról – hanem azért is, mert az egész lénye sugárzik, és energiával tölt fel. Már jól érzem magam, nagyjából megnyugodtam, bár a gyomromat még feszíti egy kis gombóc, félek, hogy mi fog ma történni velem. Nagyon zárkózott típus vagyok, nem tudom, hogyan fogom elviselni, ha a jelen lévő emberek között feltárul a lelkem egy részlete. Azt pedig el sem tudom képzelni, hogy sírjak. Kizárt dolog ennyi idegen előtt!

A rövid bevezető után megkezdődik a családállítás. Elsőként Bea jelentkezik, aki párkapcsolati problémáján szeretné megoldani. Gabóca felállítja a családot megszemélyesítő embereket.  Engem is beválasztanak a segítők közé. Kicsit félek, hogy mi fog történni. Érzek majd valamit?! Vagy ez az egész csak színházasdi lesz a részemről? Behunyom a szemem. Aztán megtörténik… nem én mozgok, hanem valamilyen rajtam kívülálló – de mégis bennem lüktető – energia mozgatni kezd. Lefekszem a földre a többiek elé. Egy lány mellém fekszik.
- Mit éreztek? – kérdezi Gabóca.
- Nagyon ráz a hideg – válaszoljuk a lánnyal szinte egyszerre. Halottak vagyunk. Olyan halottak, akiket a családban eltitkoltak.

Folytatódik az állítás. Bea sír, és megkönnyebbül. Elmondja a feloldozást hozó mondatokat, majd új jelentkező kerül sorra. Visszaülök a székemre, és próbálom feldolgozni az imént átélteket. Ugyanezt teszem végig a nap folyamán, ahány állításban kiválasztanak megszemélyesítőként. Mindig mást és mást érzek. Van, hogy anya vagyok, aki eltaszítja a gyermekét, van, hogy lázadó gyerek, aki utálja az anyját. Azt hiszem a legutóbbi visel meg a legjobban. Idegen emberek érzéseit élem meg, majd szabadulok meg tőlük. Míg végül sorra kerülök én is. Az izgalomtól elszorul a torkom, alig bírok beszélni. Végül kimondom a nyomasztó problémát: nem tudok teherbe esni. A családom minden nőtagját mintha átok sújtaná, a nők elvetélnek, meddők, petefészek gyulladásuk van, stb.

Gabóca komolyan hallgat, és feltesz egy-két kérdést. Végül a nagymamám kerül felállításra, tőle ered a probléma. Én választom ki a mamámat megszemélyesítő hölgyet. Nem tudom, hogy miért pont Őt választom, de habozás nélkül döntök. Gabóca szembe állít minket egymással. Ekkor nagyon durva dolog történik. Már nem a lány áll ott. A szeméből a nagymamám néz rám, és ő beszél hozzám, ő, aki már évek óta halott. Elmondom, a Gabóca által meghatározott, feloldozást adó mondatokat. Az arcomat csípik a könnyeim, a lelkemet elönti a megkönnyebbülés.”

A fenti történet velem esett meg. Január 4-én voltam családállításon. Az ott átéltek még hetekig dolgoztak bennem, és meghatározták a hétköznapjaimat. Január 11-én újra sírtam. De ezúttal már azért, mert a kezemben volt a pozitív teszt csík.

Számomra a családállítás hatékonyabban működött, mint ha több hónapnyi pszichoterápián vettem volna részt. Ez utóbbira sem időm nem lett volna, sem pedig pénzem. Továbbá ahhoz sem volt kedvem, hogy hosszú-hosszú meséket regéljek egy idegennek a kisgyermek koromról, a barátaimról, esetleg a szexuális életemről.

A módszerről

A családállítás atyja Bert Hellinger. Módszere kialakításához az ihletet a zuluk nyújtották. Afrikai hittérítői munkája során figyelte meg, hogy a zuluk az egyéni problémákat csoportszinten kezelik. Ha valakinek valami gondja van, összeülnek, és lemodellezik a helyzetet, a csoportenergia erejét használva. Ez arra késztette Hellingert, hogy továbbgondolja a módszert,  megfigyeléseket tegyen, és végül a világ elé tárja a családállítás technikáját. 

A családállítás túllépett a hagyományos pszichoterápiai kereteken, és számos megmagyarázhatatlan eleme volt, mégis működött. A szakma eleinte kiátkozta, azonban a családállítási technika által elért sikerekre tekintettel hamarosan kénytelenek voltak elismerni. A 80-as évek óta a családállítást a világ minden táján alkalmazzák, Magyarországon is.

A módszer lényege, hogy a tágabb értelemben vett családunk (vagyis klánunk) tagjainak sorsa meghatározó a család többi tagjának sorsára nézve is. Minden esemény, amely a családtagokkal történik belekerül egy úgynevezett morfogenetikus mezőbe, amely egy közös energiamező, és amely a család minden tagjára hat - akár generációkon keresztül.

Mi az a morfogenetikus mező?

Hellinger szerint egy „közös családi lélek”, amelynek kihatása van a család egész sorsára, és amelyben szigorú törvények uralkodnak. Ha valakinek a családban nehéz sorsa volt, akkor ezt a sorsot öntudatlan szolidaritásból a család másik tagja is felveszi, akár generációkkal később is. Előfordul például, hogy valaki követi apját, anyját a betegségbe, esetleg helyette vezekel valamilyen bűnéért, anélkül, hogy erre valaha is ráébredne.

2002-ben Hellinger egy tudományos konferencián találkozott Rupert Sheldrake angol biológussal, aki tudományosan is igazolta a mező létezését. Sheldrake ezt a bizonyos „közös családi lelket” morfogenetikus mezőnek nevezte. A mező működését számos kísérlettel támasztotta alá.

Sheldrake kísérletei

A tudós megfigyelte, hogy ha tengeralattjáróval a partoktól messzire viszik az anyanyulat, a teste azonnal, műszerekkel mérhető módon reagál rá, ha a parton megölik a kicsinyeit.

Egy másik kísérlet során felfedezték, hogy a kutya abban a pillanatban az ajtó elé ül, ha a gazdája – akármennyi ideig tartó véletlenszerű kocsikázás után – úgy dönt,  hogy hazaindul.

Sheldrake szerint a morfogenetikus mezők a természet emlékezetét jelentik. Ezért van például, hogy a termeszek bonyolult várakat tudnak építeni, vagy a madarak bizonyos alakzatban repülnek. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a ranchokon a szarvasmarhák köré már nem valódi, vasból készült rácsokat húznak, hanem csak a rácsot utánzó csíkokat. A festett változat pedig ugyanolyan jól működik, mint az igazi, olyan állatoknál is, akik valódi ráccsal még sosem találkoztak.

Az elméletet a biológus továbbvitte az emberre is. Eszerint a tudatunk nem csak a saját agyunkhoz kötődik, hanem összeköttetésben áll más lényekével is. Ebben a közös energiamezőben a múlt, a jelen és a jövő összemosódik, nincs jelentősége, hogy az odatartozók élnek-e még vagy sem.

A századik majom elmélete

A morfogenetikus mező létezését igazolja a japán Koshima szigeten élő vad majmokkal 1952 és 1958 között végzett kísérletsorozat is. A kísérlet során a majmokat homokba dugdosott édesburgonyával látták el. Hiába ízlett volna azonban nekik a burgonya, a homokot nem szerették. Egészen addig, amíg az „Imo” nevezetű fiatal nőstény rá nem jött, hogy ha a krumplit megmossa a tengerben, fogyaszthatóvá válik. 

Imo a technikát először közvetlen családtagjaival osztotta meg, és hamarosan az összes fiatal egyed, majd az őket utánzó felnőtt majmok is a tengerbe mártogatták a burgonyát.

1958 őszére az eljárást alkalmazó majmok száma hirtelen megnőtt, és elérte a kb. 100 főt. Ekkor szinte az összes majom a szigeten - minden egyéb befolyás nélkül - mosni kezdte a burgonyákat. A legérdekesebb azonban, hogy a sziget környezetében lévő többi apró szigeten élő majmok szintén azonnal alkalmazni kezdték a módszert. Mivel az egymástól távoli szigeteken élő majmok nem tudtak kommunikálni egymással, ezért a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy létezik valamilyen energiamező, amelyen keresztül a majmok kapcsolatba lépnek egymással.

A századik ember

A „századik majom” kísérletén felbuzdulva kutatók egy csoportja az emberekre is kiterjesztette a vizsgálódást. 1987-ben Sheldrake közreműködésével elvégeztek egy kísérletet. Létrehoztak egy speciális képet, amelyen rengeteg emberi arc szerepelt, első ránézésre azonban mindössze 6-7 arcot lehetett könnyedén felfedezni. A többi arc a szemekben rejtőzött, kicsi és nagy arcok váltakoztak, stb.

A képet Ausztráliában megmutatták emberek egy csoportjának, meghatározott időt hagyva a megtekintésre. Az alanyok általában 6-10 arcot találtak meg a képen. Kevés ember ismert fel ennél többet. Miután néhány száz emberen elvégezték a kísérletet, néhány kutató átment Angliába, és bemutatták a képet a BBC egyik állomásán, amely kizárólag Anglia területén sugározza adását. Minden arcot megmutattak egyenként a képen.

Néhány perccel később az előre meghatározott menetrendnek megfelelően az Ausztráliában maradt kutatók új alanyokkal megismételték az eredeti kísérletet. Csodák csodája: hirtelen az emberek az arcok többségét látták a képen. Létezik tehát egy olyan mező, amely összefűzi az emberi tudatot.

Hogyan működik a morfogenetikus mező?

A mezőnek megvannak a maga szigorú törvényei. Ha ezek sérülnek, akkor következnek be az egyedi sorsokban tragédiák: boldogtalanság, betegség, kétségbeesés.

Hellinger állítása szerint három fontos törvény uralkodik a családon belül. Az odatartozás joga, a saját hely joga, és a kiegyenlítődés törvénye.

Odatartozás joga

A családban mindenkit megillet a hely, és a tisztelet. Ha tehát az öngyilkosságot elkövető nagybácsi halála balesetként kerül tálalásra a család felé, akkor az elhallgatás felborítja a rendet.

Saját hely joga

Mindenki csak a saját születési sorrend szerinti helyén élhet jó életet. A gyerek nem lehet a halott apja helyett az anyja társa, és nem rendezheti saját életével a nagyszülők által elkövetett hibákat sem.

Ugyanilyen fontos, hogy a testvérek a születési sorrend szerint éljenek. Lehet, hogy az elsőszülött azt hiszi, hogy övé az első hely a testvérek között, de csak azért, mert nem tud róla, hogy az előző testvérével az édesanyja elvetélt, vagy épp abortuszon esett át. A halott testvér nyoma azonban megmarad az energiamezőben.

A párkapcsolatokban is elengedhetetlen az előző partner tisztelte. Neki köszönhetjük boldogságunkat, hiszen ha az előző kapcsolat nem fut zátonyra, mi sem lennénk most együtt.

Kiegyenlítődés törvénye

Ha valakinek nagyon nehéz sorsa volt a családban, akkor azt egy-két generáció múlva egy másik családtag magára veheti. Lehet, hogy öntudatlanul átvállalja a betegségét, esetleg vezekelni próbál az előd által elkövetett hibákért.

Miért probléma, ha sérülnek a fenti törvények?

A családban lezajlott dolgok – például halvaszületés, tragikus halálesetek, törvényen kívüli gyerekek, félrelépések – a család sorsához tartoznak, és ha eltitkolják őket, akkor bűntudatot rónak az érintettekre. A családállítás során az adott ember megmagyarázhatatlan érzéseiről kiderülhet, hogy nem is az övéi, így az érzések a helyükre kerülnek.

A szülők

„Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön” – mondja a biblia. Hellinger pedig egyenesen azt mondja: „én a szüleim vagyok”.

Nem azért kell a szüleinket tisztelni, mert etetnek, ruháznak, felnevelnek minket, hanem azért, mert az Életet tőlük kaptuk. Tehát függetlenül attól, hogyan viselkedtek velünk, a tisztelet jár nekik, mert az irántuk megmutatkozó tiszteletünk az élet tisztelete, amely egyenlő a saját életünk elfogadásával.

A családállítás során gyakran előjön az a probléma, hogy minden megszületett gyerek öntudatlan fogadalmat tesz a szüleivel kapcsolatban, miszerint: „ha ti nem vagytok boldogok, én sem lehetek az”. A fogadalmat a szülőkhöz tartozás érzése generálja. Természetesen mindez tudat alatt zajlik. Ennek a feloldása úgy lehetséges, ha az egykori gyerek – ma már felnőtt – tisztelettel és tudatosan kimondja: „drága szüleim, pontosan olyan vagyok mint ti, de nézzetek rám szeretettel, ha nekem kicsit jobb lesz az életem”.

Az univerzum rendje – vagyis az érkezési sorrend - szerint mindig a szülő a Nagy, a gyerek a Kicsi, a nagyszülők a „Nagyobbak”. A szülő ad a gyermeknek és nem fordítva.

Testvérek

Az érkezési sorrend nagyon fontos a testvérek között. Az elsőszülötté az első hely, a másodiké a második, stb. Ha például az első gyermekkel az Anya elvetélt, akkor a később megszületett gyerek – amennyiben nem tud az első gyermekről – elsőszülöttként él, és így felborul a rend. Ha a meghalt gyermekről nem beszélnek, nem tisztelik, és elhallgatják, akkor a testvérek közül valaki követni fogja őt, tudat alatt „keresni” fogja az elsőt, akinek a lenyomata megmaradt az energiamezőben.

Partnerek

Ahány személlyel partnerkapcsolatba kerülünk, a lenyomata megmarad a mezőben. Mindig meg kell adni a partnerkapcsolatban a tiszteltet az elődnek. Soha nem szabad gyalázni az elődünket, hiszen a partnerünk korábban erősen kötődött hozzá, így tőlünk önkéntelenül is távolodni kezd.

Ha nem adjuk meg a tiszteltet az előző kapcsolatnak, akkor előfordulhat, hogy a születendő gyerekünk lelkében az elődünkkel azonosul majd.

Az adok-kapok törvénye

A boldog és a boldogtalan kapcsolatok alapja egyaránt az adok-kapok törvény, és annak esetleges rossz kezelése. Helyesen alkalmazva az elvet ha valakitől kapok, akkor utána nekem kell adnom neki valamit, és mivel szeretem, egy kicsit többet, mint amennyit ő adott. Ezzel billen a mérleg, ezúttal ő fogadni, szintén egy kicsit többet, mint amit tőlem kapott. Az a párkapcsolat például nem lehet boldog, ahol mindig csak az egyik fél ad, a másik pedig csak kap.

Ha én adok, és nem várom meg, hogy kapjak, hanem újra, és újra adok, akkor a partnerem nem tud majd annyit adni, hogy a mérleg átbillenjen, és egy idő után kimenekül a kapcsolatból.

Hogyan rendezi a problémákat a családállítás?

A rendet a mezőben vissza kell állítani. A családállító segítségével a feszületségeket fel kell oldani azzal, hogy az egyén szembesül a családban történtekkel, és immár tudatos szinten tud szembenézni a korábban a tudatalattijában hordozott feszültséggel. Mindaddig, amíg a mezőben a rend nem áll vissza, a leszármazottak fizetik a számlát. A mező „emlékezik”, amikor az egyén cselekvés előtt áll, és megismételhet egy korábbi cselekményt. Ezért lehet, hogy bizonyos családokban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek. A családi mező emlékezete ugyanis ugyanazokat a sorsokat hívja elő.

Ilyen esetekben ha a mezőt egy külső új szellemi behatás éri, az ismétlődés megáll. Az egyén elfogadja a múltat, nyitottá válik a jövő felé. Felismeri az aktuális valóságot, és nem azzal foglalkozik, hogy a valóságnak milyennek kellene lennie. Elkezdi végre a saját életét, és a felvállalt sorsot visszaadja annak, akihez az tartozik. 

Rengeteg helyen alkalmazzák a családállítási technikát ma Magyarországon, de azért nem mindegy, hogy ki vezeti a terápiát. Ha szeretnél részt venni családállításon, megteheted akár csak segítőként – tehát Te csak megszemélyesíted mások családtagjait – akár állítóként. Segítőként akkor érdemes elmenni, ha bizonytalan vagy az érzéseidben, és először csak meg szeretnéd nézni, mi történik egy-egy állításon.

Amennyiben nagyon ódzkodsz a "nyilvános kitárulkozás" gondolatától, akkor a számodra megfelelő alternatíva lehet a kineziológus, aki szintén nagy segítséget nyújthat a várandósság akadályát képező lelki okok felszínre hozatalában, és feldolgozásában. A módszerről bővebben itt olvashatsz: Stresszoldás kineziológus segítségével.

 

Szeghy Krisztina
Családsegítő konzulens, pszichológiai mentor

További információk rólam, és az általam vezetett Babahívogató Lélekprogramról: 

Babahívogató Lélekprogram - hogy mielőbb jöjjön a baba

Közvetlen elérhetőségeim: 
20/255-62-69
szeghykrisztina [at] gmail [dot] com

Hiánypótló könyv!

HOGY JÖJJÖN A BABA!

 

Igen, engem is érdekel, miben segíthet nekem ez a könyv!

IDE KATTINTVA MEG IS NÉZEM!

Belépés

Legyél velünk itt is